Szent István vértanú December 27.
2014. december 27. szombat, 09:52 | 
Írta: László atya
Az ünnep harmadik napja a gyakorlatról szól. Láttunk valamit Isten szeretetéből. Megéltük az együttlét örömét. Most menjünk tehát és váltsuk tettekre annak ránk eső részét. Ebben segít minket a harmadik nap szentje. Húsvét 3. napján az emmauszi tanítványok, ma pedig Szent István vértanú, fődiakónus.
Ki is volt ő? Az apostolok Mátyással pótol Júdát. Később, a sok tennivaló miatt, hogy az evangélium hirdetése csorbát ne szenvedjen, hét diakónust választanak az apostolok, hogy ők egészen az evangélium hirdetésének szentelhessék magukat. A diakónus a kenyér őrállója: a szeretetet szolgálat a fő feladata. Idősek, özvegyek, árvák, betegek, börtönben lévők, rabszolgák lelki és testi gondozása volt a dolguk. A zsidók emiatt gyűlölték Szent Istvánt, mert nekik is ez lett volna a kötelességük. Mózes előírta nekik is ezt a szolgálatot, de ők ezt nem tették. S íme, most egy keresztény leiskolázta őket a saját otthonukban.
Szent István valószínűleg a 72 tanítvány egyike volt. Közülük választotta Jézus a 12 apostolát. Szent István nem került be a tizenkettőbe, de most a hét diakónus közül a legkiválóbbnak bizonyult. Nem csak tette, de nagyszerűen hirdette is az evangéliumot. A szó és a tett összhangja különösen hatékonnyá tette a működését. A hit évében különösen érdemes követni az ő példáját. Ismerni a hit igazságát, hirdetni és megvalósítani azt.
Mi történt vele? Halottuk az apostoli szakaszból: bíróság elé állították. A vád: Mózes és a törvény ellen beszél. Új szokásokat hirdet. István nem próbál meg menekülni. Nem védekezik. Azt teszi, amit eddig is tett: hirdetni kezdi az evangéliumot. Isten ígéretéről, Jézus Krisztusról beszél, akit Isten már az ősatyáknak megígért. Mennyi mindent tettek, vállaltak azért a zsidók ősei, hogy Jézus eljöhessen! S ő el is jött, de a jelenlegi vezetők nem ismerték fel őt. Pedig minden próféciát beteljesített. De vádlói megölték őt. Gyilkosok vagytok. Isten fiát nem követtétek, hanem megöltétek!
Erre vagy bocsánatot kérnek tőle, és nyomába szegődnek, vagy őt is megölik. Mivel megváltozni nem akarnak a zsidók, ezért a gyilkosság mellett döntenek. Szent István halála méltó életéhez. Ellenségeiért könyörög, és Isten kezébe ajánlja lelkét. Még az utolsó pillanatban a mennybe való bepillantás kegyelmét is megkapja, ami még inkább felbőszíti gyilkosait.
Látszólag vereség ez, hiszen még egy jeruzsálemi keresztényüldözés is követi Szent István megkövezését. A keresztények menekülnek, Saul, aki a kövezők ruháját őrizte, mint hivatali tanú, a menekülő keresztények után indul Damaszkuszba. Eddig vereség. Innentől kezdve a győzelem kezdete Szent István vértanúsága. A damaszkuszi úton Saulból Szent Pál lesz, és az üldözőből hirdető. A leghatékonyabb tanúja Jézus Krisztus evangéliumának.
A menekülő keresztények pedig szétszóródnak az egész világon és így elviszik az evangéliumot minden felé. Így lett szent István halálában is az evangélium hirdetője, terjesztője. A vértanúk erejének forrása, a hit megvallásának mintája.
A karácsonyi gyermek Jézus mosolya után egy fiatal keresztény vértanúságát tárja elénk az egyház, hogy ne álljunk meg az édeskés hit szintjén, hanem nőjünk fel, a felnövekvő Jézussal együtt. nőjön fel bennünk a hit. Szülessenek hitünkből tettek. Életünk nehéz és örömteli helyzeteiben egyaránt legyünk megvallói, hirdetői, tanúságtevői annak a Jézus Krisztusnak, aki ember lett értünk, és életét adta, hogy nekünk életünk legyen és bővebben legyen.
