Újév – Jézus Krisztus névadása – Nagy Szent Bazil főpap

2017. január 01. vasárnap, 11:31 | Írta: László atya

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Egy szép napos reggelen az idősebbik testvérhez bekopogott egy idegen férfi, aki munkát keresett egy-két napra. Először el akarta küldeni, de végül amikor meghallotta, hogy ácsmester, és jól bánik a fával, megmozgatta a fantáziáját. Azt a feladatot adta neki, hogy a testvére és az ő telke határába építsen egy kerítést. Olyat kért, amin még átlátni sem lehet, mert annyira haragudott a testvérére.

Miután kiadta a feladatot és minden faanyagot, szerszámot, szeget a rendelkezésére bocsátott a mesternek, elment a városba. Az ács neki is látott a munkának. Estefelé, amikor visszajött az idősebb testvér megdöbbenve látta, hogy a telek határában, a kis völgyben nem egy kerítés, hanem ellenkezőleg egy híd áll, mely összeköti az ő és testvére telkét. Pont akkor jött ki a fiatalabbik testvér, aki szintén megdöbbenve nézte a hidat, ezt mondta: “Drága testvérem! Te képes voltál egy hidat építtetni, azok után ami köztünk történt? Azok után, amiket tettem és mondtam?”

Erre mindketten nagyon elszégyellték magukat, és a híd közepén egymásba borulva kibékültek. Ennek örömére kérték az ácsmestert, hogy maradjon még pár napig, találnak még neki valami munkát. Erre a mester így felelt: “Nagyon szívesen maradnék, de még sok olyan hely van, ahol hidat kell építenem!”

Ez a nap az Új Esztendő első napja. Az Új Esztendő=hídépítés. Hidat kell építenünk Isten és ember közé: imával – minden nap. Szertartásokkal rendszeresen, közösségben. Hittan, bibliaóra, lelki olvasmány csiszolhatja isten iránti figyelmességünket. Hidat kell építenünk ebben az esztendőben ember és ember közé: jótettekből, megbocsátásból, figyelmes szeretetből, szeretetközösségek kialakításából, azok mindennapi szolgálatából. Hidat kell építenünk önmagunk felé: elfogadni magamat, hibáimat, gyengeségeimet, korlátaimat. Szóljon erről ez az esztendő!

A mai nap másik ünnepelt eseménye: Jézus Krisztus névadása, körülmetélése. Egy család, egy nemzet, egy vallási közösség tagjává fogadják. Nevet kap. A szülők adják, de az ő gyökereit jelenti ez a név. Példát ad ezzel nekünk is: fontos tartozni valahová. Legyen hitközösségünk, családunk, nemzetünk. Legyen ezekben helyünk, nevünk. Az itt végzett munka lesz majd az égi közösségben való helyünk alapja.

Nemzeti imádságunkkal, a himnusszal búcsúztattuk az óévet és köszöntöttük az újat. „Jókedv és bőség” ott van tartósan, ahol van közösség és szeretet. Ahol Istennek adunk hálát a jóért, és vele bánunk a sokkal és kevéssel egyaránt. Ott, ahol istenre tudják bízni a Holnapot, és marad idő és erő a Mára. „Védő kart” kérünk nemcsak a külső erőszak, hanem a szellemi, lelki, gazdasági rabszolgatartók ellen is. Védő kart ahhoz is, hogy úgy tudjunk magyarok lenni, hogy nem nézünk le másokat, hogy nem hangoskodunk, de nem is szégyenkezünk. Igényesen emberül értékesen magyarul. „Balsors és víg esztendő”= múlt és jövendő. Mi állunk közötte. Rajtunk áll, hogy lehet-e ránk építenie égi és földi vezetőnknek.

A mai nap harmadik ünnepe: Nagy Szent Bazil püspök atya. Élő példa arra, hogy lehet Jézus krisztust követni. Jelképe egy lángoló oszlop. Mert lángoló hittel követte Jézust. Óriási hatással volt korára. A Níceai Zsinat meghatározó személyisége, hitvallásunk megfogalmazásában oroszlánrészt vállaló tudós és szent. A legnagyobb szentek lelki vezetője. A szerzetesség megalapítója. Minden későbbi szerzetesi szabályzat az ő regulájából merített. Az általa alapított szerzetesközösség közel ezer püspököt adott az egyháznak. Hosszú évszázadokon keresztül az igaz hit biztos támaszai voltak a bazilita szerzetesek. Életrajzírói így jellemezték. Szigorú volt önmagához, szelíd másokhoz.

Legyünk hát hídépítő emberek. Olyanok, akik összekötik Istent és embert, embert és embert. Olyanok, akik megtaláljuk önmagunkat is ebben az esztendőben.

Legyünk közösségben élők: egyházi és nemzeti közösségünk büszke és lekötelezett tagjai. Emlékeztessen minket közösségünkre, feladatunkra a keresztségben kapott nevünk.

Legyünk lánglelkű követői Krisztusnak. Olyanok, akik hatással tudunk lenni korunkra, környezetünkre a hitünkkel az Új esztendőben is.