2017. március 19. vasárnap, 15:03 |
Írta: László atya
Mi keresztények vagy túlvilágiak, vagy túl evilágiak vagyunk. Mint a pap, aki „hétköznap láthatatlan, vasárnap felfoghatatlan”. Belefeledkezünk a túlvilágba, elfeledve a jelent, vagy a jelenbe, elfelejtve az örök életet. A helyes magatartás: Vándorok vagyunk, akik szeretjük a földet, de célunk az Örök Haza. Isten Országa ott van, ahol akarata megvalósul. Nem menekülés a földi gondoktól, tennivalóktól. Komolyan veszem a földet, de nem akarom Isten akarata ellenére átalakítani.
Olvasson tovább…
2017. március 12. vasárnap, 12:50 |
Írta: László atya
Ez a Miatyánk első kérése. Ennyire fontos az Isten neve? Fontosabb, mint a mindennapi kenyér? – Igen. Ahol az Isten neve nem szent, ott semmi nem szent: sem az élet, sem a tulajdon, sem a szeretetkapcsolatok…Ott az ember állattá aljasul. Isten léte tesz emberré. Attól vagyok ember, hogy van Istenem, és őt megvallom. Ez a legfontosabb emberi szükséglet. Tudni, hogy van és szeret. Radnóti Miklós: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult…” Vége a magától értetődő Istennek. Nincs beépítve általam is azonnal látható módon a világba, az életbe. A sajátomba sem. A bűn óta ki kell mondani, hogy van Isten, és hogy Szent az Isten, mert a bűnnel elhomályosult a látásunk.
Olvasson tovább…
2017. március 05. vasárnap, 13:54 |
Írta: László atya
A nagyböjti szent idő a katekumenek, a keresztelésre készülők oktatásának az ideje volt. Ilyenkor a legfontosabb tanításokat vették sorra a prédikációban is az ősegyházban. Tegyünk most mi is így, és ebben a nagyböjtben vasárnaponként gondolkodjunk el azon az imán, amelyet az Úr tanított nekünk, a Miatyánkon.
Olvasson tovább…